Király Tamás vagyok, 1974-ben születtem Budapesten. Az átlagosnál jóval intenzívebben éltem életem, egészen addig, míg 2001-ben egy sportbaleset következtében súlyos gerincsérülést szenvedtem.
A harmadik, negyedik, ötödik nyaki csigolyám repedezett darabjait egy nyolc órás műtét során a medencelapátomból levágott csontdarabokkal és csavarokkal rögzítették. Az is kérdéses volt, hogy túlélem-e. Nyaktól lefelé teljesen lebénultam.
Orvosi szaknyelven ezt az állapotot tetraplegiának, vagy quadriplegiának nevezik. A műtét utáni két hétből szinte semmire nem emlékszem a sok fájdalom csillapító és nyugtató miatt. Nem csak a mozgásom, hanem a légzésem is leállt, ezért lélegeztető gép tartott életben, és gyomorszondán keresztül tápláltak hetekig.
A balesetet követő két hónapban sok ember, a családom, és persze én is rengeteget küzdöttünk az életben maradásért. Kezdetben nagyon lassan telt az idő, nyolc hét alatt sikerült elhagynom a gépi lélegeztetést és végre sikerült leerőltetnem néhány falatot a számon keresztül. Ez jelentette az intenzív ellátás lezárását, és a rehabilitáció kezdetét.
Nagyjából ennyi időbe telt az is, mire végleg tudatosult bennem, hogy már semmi sem lesz a régi.
Több mint egy évig tartó rehabilitációs sorozaton mentem keresztül, melynek eredményeként mobilizálható állapotba kerültem, ami azt jelenti, hogy megtanultam kerekesszékben ülni. Igaz, csak egy speciális, állal vezérelhető kerekesszék segítségével tudok ma is közlekedni, de akkor ez egy hatalmas előrelépés volt a végtelen sok fekvés után.
Ilyen állapotban semmi sem egyszerű! A-ból B-be eljutni talán még a legegyszerűbbek közé tartozik. Emellett sokkal nagyobb gond a napi rutin (tisztálkodás, testi funkciók, öltözködés, táplálkozás) elvégzése.
Jelenleg szüleimmel élek, akik ebben sokat segítenek, de sajnos ők már elég idős emberek, így számukra is egyre több nehézséget jelent ezt megoldani.